2015. november 21., szombat

Főzni vagy nem főzni?

"Azok az emberek, akik három-négy kávét isznak naponta, megoldhatatlan nehézségbe ütköznek, ha el kell készíteniük egy csésze zöld teát."


A sült-főtt-pácolt ételek korát éljük már régóta.
Ha egy nő nem tud, nem szeret főzni, azt leszóljuk.
Videó felvételek készülnek az utcán.
Kikérdezik a lányokat-asszonyokat, főzési tudományuk felől érdeklődnek.
Akik tudnak, szeretnek főzni, őket kivágják, a bénákat bennhagyják.
A hozzászólókból pedig csepeg a gúny.
A férfi sovinizmus elvárja minden nőtől, hogy főzzön rá.
A buta nők pedig rátesznek egy lapáttal még erre is.
Ócsárolják a főzni nem tudókat.

Mi ebben a furcsa?
 
A mesterszakácsok többnyire férfiak.
Mesterszakácsnőt még nem láttam, de lehet hogy létezik valahol.
A főzés tudománya nem érdekel mindenkit.
Miféle agybajos elvárás lenne, ha a nők a férfiaktól azt követelnék, hogy készítsenek nekik menő ruhákat ?
Tudom persze, ennek a hülyeségnek nincs hagyománya.
A nő főzésre kötelezésének viszont van.
"A nőnek a konyhában a helye, a fakanál mellett!"
Ez kész agybaj.
És akkor még nem ítélkeztem. :)

A sütés-főzés csökkenti a kaják élettani értékét.
Viszont "cserébe" növeli a gasztronómiait. Finom lesz, élvezhető, megunhatatlan. Ezért működnek olyan jól a nagy zabálások.
Fészbukkon vannak világra szóló dicsekvések ünnepek idején.
 - Voltunk anyuéknál, úgy jóllaktam, mozdulni sem bírok!

Hát, ez szép!
A mamák tömik a gyerekeket.
 - De ezt meg kell még enni! Csúnya sovány vagy, mit mondanak mások...?

A mindennőnektudnikellfőzni elvárás azt az eredményt hozta, hogy nagyon kevés nő tud főzni.
Rémisztően kevés.
Az nem főzni tudás, hogy észveszejtően finom az étel, de túlsütött, túlfőzött!
Erre szinte senki nem figyel.
Jóllakni, agyon főzött és sütött kajákkal az maga a mennyország.
Felmagasztaljuk a szakácsot, szobrot javasolunk neki, kerüljön be a történelemkönyvekbe!

Sokkal több nyers ételt kellene ennünk.
Nagyságrendekkel többet.
 - És akkor mi lenne?
Egészségesebbek, fittebbek lennénk, kevesebbet betegeskednénk.
De ahhoz eleve másként kellene gondolkodni.  

 - Igen, de mi van a nehéz fizikai munkával?

Nem probléma, csak hozzáállás kérdése.  :)
Volt egy tél, rengeteg hó esett az egyik hétvégén.
Már hétfőtől készültem a szombati étrendemre.
Kizárólag tea, gyógynövényekből, kevés mézzel.
Egész nap a másfél méteres havat lapátoltam és közben nagyon jól éreztem magam.
Se főtt, se sült, de még nyers kaját sem ettem.
Ja, a teavizet azt megfőztem. :)

Szóval...ha a hozzáállásod jó, a körülmények semmiképp nem számítanak.

Nincsenek megjegyzések: