2015. június 29., hétfő

A pénz nem boldogít?

Van képed megengedni hogy olyan embereknél legyen a pénz, akik kiszipolyozzák a Földünket, erdőket és állatokat irtanak, elszennyezik a környezetet, ráadásul uralkodnak rajtunk, a többségen?

Boldogítja vajon őket a pénz?
A dőzsölés, a felsőbbrendűség érzése, a tömeg altatása mekkora öröm lehet?
Semekkora.
A félelem ott van a kertek alatt.
Az a gondolat, hogy "mi lesz, ha felébrednek?
Ha rájönnek, hogy átvertük őket?"
A pénz, a hatalom, az uralkodási vággyal egybekötve nem boldogít, inkább nyugtalanít.
Ha volna a párnád alatt, vagy a számládon ma estére sok százmillió, nyugodtan aludnál?
Ha megvan benned a pénz megtartásának képessége, akkor biztosan. De ha nincs....

Hogyan működik a pénz megszerzése?
Hogyan áramlik hozzád?
Mitől indul be az áramlás?

Mindenek előtt érezd jól magad! Ok nélkül. :)
A világ ma még fordítva működik.
Az általános vélekedés az, hogy valami jónak történnie kell, hogy örömben élj.
De ez egy nagy tévedés.
Az ok a boldogság kell hogy legyen és akkor az okozat a gondtalan élet!

Tudom, nehéz erre a gondolatra ráhangolódni.
Átverés íze van, elmebetegnek tartják ma még sokan azt, aki csak úgy, minden ok nélkül jól érzi magát. 

Nagy kérdés, hogy kire hallgatsz? :)
Ha beleragadsz a régi paradigmákba, akkor nagy hullámhegyek és mély hullámvölgyek váltakoznak majd az életedben.
Pedig felülírhatod, ha akarod az "egyszer fenn, egyszer lenn" érzést!
Nem fog menni egyik napról a másikra.
Az ember kibontakozása egy folyamat. Kitartás kell hozzá.

A pénz tényleg nem boldogít.
De a boldogság pénzesít!


2015. június 20., szombat

Tükröt törni

Napról napra növekszik azoknak a száma akik képesek jól érezni magukat akkor is, ha erre semmi külső okuk nincs.
- No, akkor azok mind megbuggyantak, igaz?
A realista, régimódi felfogás szerint bizonyára így van.


De vajon miért tölti az emberek többsége azzal az idejét, hogy másokat köpköd és a világot hibáztatja ahelyett hogy megnézné, hogy a saját dolgai rendben vannak-e?
Mi lenne, ha mától úgy élnél, hogy magaddal törődsz?
Mi lenne, ha nem egy ostoba, mechanikus visszajelző rendszere lennél mások hülyeségének és a világnak?
Mi lenne ha ezt a megalázó tükör szerepet egyszer és mindenkorra abbahagynád?

Egy békés, boldog élet lehetősége előtt állsz.
Ha van bátorságod feladni és
feledni eddigi életedet.  😌

2015. június 18., csütörtök

Kérj és megadatik

Semmi vallás, semmi szentbeszéd, semmi ferdítés!
Ha kapni akarsz, kérj!
Ez eléggé logikus, nem?
De vajon kérsz-e?
Hajlandó vagy kérni?

Vagy majd mindent kiszámolsz, megoldasz, rendezel egyedül?
Megoldod a saját életedet, mert nem számíthatsz senkire.
És rendbe teszed azt is ami nem rád tartozik.
A mások élete.
Semmi dolgod velük, amíg nem kérnek rá hogy segíts!
Honnan jöhet segítség?
Bárhonnan!
Megkérhetsz embereket, szellemi és tárgyi eszközöket, eseményeket, terveket, stratégiákat.
Ebben a valóságban mindenütt jelen van a tudatosság.
Megkérheted a lakásodat.
 - Adsz nekem nyugalmat, békés és vidám otthont, menedéket?
A munkádat, a vállalkozásodat.
 - Hozol nekem bőséget?
A számítógépedet.
 - Segítesz nekem lelkileg, szellemileg fejlődni, kibontakozni?
És így tovább....
Minden, ami körülvesz a világodban, hozzájárulhat a jólétedhez.
Hajlandó lennél kérni?  :)

2015. június 1., hétfő

Megbocsájtás

"... mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek."
Nem ez látszik.
Valahogy.....nem sikerül a megbocsájtás.
Sokkal fontosabb a sérelem emlegetése, felnagyítása, a vétkes és bűnös hibáztatása, sőt átkozása.
A megbocsájtás nálunk nem épült be a hagyományok sorába.
Ha megfigyeled, hemzseg a hagyományoktól a közélet.
És mintha nem lenne még elég belőlük, semmire sem jó szokásokat akarnak teremteni egyesületek és civil csoportok.
 
Mi is az a megbocsájtás?
Amikor elengeded a sérelmed, és nem foglalkoztat már tovább semmilyen formában.
Nem felejted el az esetet, és mégis rossz érzések nélkül tudsz rágondolni.
Az ellened vétkezőt nem tekinted többé rossz embernek, mert tudatosult benned, hogy ő akkor ott, azon a tudatszinten, abban az élethelyzetben olyan viselkedésre volt képes.
Megbocsájtani legelőször magunknak kell, de nem kötelező.
Akkor és azért nem, ha mindenáron szenvedni akarunk.
Azt kell tisztán látnunk, hogy mi voltunk azok, akik felvették a sérelmet, mi vagyunk, akikből a sértődés kiindult.
Miért?
Mert a nekünk címzett sértés le is pattanhatott volna rólunk, ha meg lett volna hozzá a védőpajzsunk.
Nagyon erős pajzs az önbecsülés. Érdemes növelni, fejleszteni.
Ne a másik miatt bocsáss meg, hanem azért, hogy a saját lelki békédet megtaláld és szép legyen a jövőd! A neheztelés egy teher, amit ha nem teszel le, neked kell cipelni.

A megbocsájtás nem elhatározás kérdése.
Hiába is erőltetjük, nem fog sikerülni addig, amíg egy magasabb tudatszintre el nem jutunk. 
(Tudatszintekről a "Büszkeség" cím alatt olvashatsz!)
Felmerül a kérdés, hogy vajon szükséges-e a megbocsájtáshoz a vétkes bocsánatkérése? 

Sokat javít a helyzeten, ha bocsánatot kérünk.
De a sértett nagyon megkönnyíti a saját helyzetét, ha nem parancsolja, nem követeli minden áron az ő megkövetését.
Ám vannak olyan esetek is, amikor a bocsánatkérés ellenére sem hajlandó megengedni.
Ilyenkor el lehet gondolkodni azon, hogy akkor ki a megátalkodott? ☺

Van olyan helyzet is, amikor a sérelem nem valódi, csupán félreértett.
Vagy rossz szándék híján balul sül el egy dolog.

És végül.
Ha körömszakadtáig ragaszkodnál a bocsánatkéréshez, lebeszéllek róla.
Erre az esetre illik az a mondás, hogy "boldog akarsz lenni, vagy azt akarod, hogy igazad legyen?"
Mert a kettő együtt nem megy.
Ha feltételhez kötöd a megbocsájtást, azzal bezárod magad.
Bezárva pedig lehetetlen boldognak lenni.

Az igazi boldogság a nyitott szívű embereknél van.