2015. június 1., hétfő

Megbocsájtás

"... mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek."
Nem ez látszik.
Valahogy.....nem sikerül a megbocsájtás.
Sokkal fontosabb a sérelem emlegetése, felnagyítása, a vétkes és bűnös hibáztatása, sőt átkozása.
A megbocsájtás nálunk nem épült be a hagyományok sorába.
Ha megfigyeled, hemzseg a hagyományoktól a közélet.
És mintha nem lenne még elég belőlük, semmire sem jó szokásokat akarnak teremteni egyesületek és civil csoportok.
 
Mi is az a megbocsájtás?
Amikor elengeded a sérelmed, és nem foglalkoztat már tovább semmilyen formában.
Nem felejted el az esetet, és mégis rossz érzések nélkül tudsz rágondolni.
Az ellened vétkezőt nem tekinted többé rossz embernek, mert tudatosult benned, hogy ő akkor ott, azon a tudatszinten, abban az élethelyzetben olyan viselkedésre volt képes.
Megbocsájtani legelőször magunknak kell, de nem kötelező.
Akkor és azért nem, ha mindenáron szenvedni akarunk.
Azt kell tisztán látnunk, hogy mi voltunk azok, akik felvették a sérelmet, mi vagyunk, akikből a sértődés kiindult.
Miért?
Mert a nekünk címzett sértés le is pattanhatott volna rólunk, ha meg lett volna hozzá a védőpajzsunk.
Nagyon erős pajzs az önbecsülés. Érdemes növelni, fejleszteni.
Ne a másik miatt bocsáss meg, hanem azért, hogy a saját lelki békédet megtaláld és szép legyen a jövőd! A neheztelés egy teher, amit ha nem teszel le, neked kell cipelni.

A megbocsájtás nem elhatározás kérdése.
Hiába is erőltetjük, nem fog sikerülni addig, amíg egy magasabb tudatszintre el nem jutunk. 
(Tudatszintekről a "Büszkeség" cím alatt olvashatsz!)
Felmerül a kérdés, hogy vajon szükséges-e a megbocsájtáshoz a vétkes bocsánatkérése? 

Sokat javít a helyzeten, ha bocsánatot kérünk.
De a sértett nagyon megkönnyíti a saját helyzetét, ha nem parancsolja, nem követeli minden áron az ő megkövetését.
Ám vannak olyan esetek is, amikor a bocsánatkérés ellenére sem hajlandó megengedni.
Ilyenkor el lehet gondolkodni azon, hogy akkor ki a megátalkodott? ☺

Van olyan helyzet is, amikor a sérelem nem valódi, csupán félreértett.
Vagy rossz szándék híján balul sül el egy dolog.

És végül.
Ha körömszakadtáig ragaszkodnál a bocsánatkéréshez, lebeszéllek róla.
Erre az esetre illik az a mondás, hogy "boldog akarsz lenni, vagy azt akarod, hogy igazad legyen?"
Mert a kettő együtt nem megy.
Ha feltételhez kötöd a megbocsájtást, azzal bezárod magad.
Bezárva pedig lehetetlen boldognak lenni.

Az igazi boldogság a nyitott szívű embereknél van.

Nincsenek megjegyzések: